ahol még sosem...

különös, hogy látod meg magad a másik tükrében…

azt hittem, van bennem bizalom

úgy éreztem

de ahogy történnek velünk a dolgok, ahogy felszínre buknak az újabb és újabb félelmek bennem, hirtelen megértem, hogy nem, nincs bennem bizalom, rég összetört, a cserepei között lépdelek…

és most nem tudom, hogy volt-e valaha egyáltalán, vagy az utóbbi évek törték össze…

meg kell tanulnom újra bízni…

meg kell tanulnom újra hinni…

és Ő tanít

és amikor ismét kiderül, hogy rémképektől félek, akkor persze szégyenkezem…

nem tudom, tudja-e, érzi-e, hogy nem Ő tehet a félelmekről, hogy ez nem Őróla szól, hanem arról, hogy még soha nem tapasztaltam meg azt, amit Vele…

olyan mélységeit nyitja meg a létnek, a szeretetnek, a szerelemnek, ahol még nem jártam sosem…