végülis ünnepelhetnének, sikerült kicsinálniuk…
mint bloggert bizonyosan
megírnám, de képtelen vagyok, mert tudom, hogy mocskos szavak lesznek aztán mindenből az ő szájukon ott a túlparton
mindegy, itt folytatom…
* * *
ma este eljön hozzám…
nem ünnep ez, nem is tudom, mi ez, szédítő, örvénylő várakozás…
esténként egy órát beszélünk telefonon, annyira érez, hogy nem hiszem el, annyira lát, hogy csak döbbenten hallgatok…
minden rezdülésemet érti
tegnap mondtam, hogy már itt van bennem egészen, azt felelte, ott volt ő haramabb is, csak nem engedtem…
tudta, hogy ketten vagyok, tudta, anélkül, hogy mondtam volna, hogy félek, nagyon félek…
tegnap, mikor búcsúztunk, mondtam, vigyázzon magára, azt válaszolta, hogy vigyázni fog, hát már hogyne vigyázna, amikor van egy boszija, akire szintén vigyáznia kell, mert megígérte neki…
belém égett, ahogy nézett rám az autóban, amikor ölébe hajtottam fejem…
tudom, hogy megtart, tudom, hogy tenyerére vesz és képes könnyedén vinni, úgy lágyulok el mellette, mintha sosem lettem volna kőkemény vadság…
férfi
az a férfi, aki lehet gyengéd és lágy, mert erős, mert aki igazán erős, annak nem kell ezt bizonygatnia…
szédítő, ami történik, mert nem hittem, hogy ilyen lehet
minden mozdulata, minden érintése jó, olyan, mintha egy hullámhosszra hangoltak volna minket…
szeretem
Facebook jelvény
Facebook jelvény
Magamról
- kocos jewels
- "Ez az, amikor rázuhan az emberre a sorsa, és még csak kikerülni sem tudja, mert annyira egyértelmű, annyira biztos, hogy ez az amit csinálnia kell." (Váraljai Szandra)
17 megjegyzés:
:))) Az előzmény kit érdekel?! Az a fontos, ami most van! Szép napot! :))
jaj, de örülök, babett, hogy itt vagy :)))
neked is szépet! :)))
:))) Bejelöltelek, mint rendszeresen olvasottat. Nem baj?
sükebók! :)))
itt állok illatosan, megfürödve és még nincs sehol...
jaj! :)))
:)) Nincs időd leírni, mi? Jól van ez így!
örülök hogy látlak és AMIT írsz, annak külön. A gulyásparty sajnos nem, mert a Pöttöm beteg, de remélem, legközelebb...
szia orsi, nagyon köszönöm! :)
remélem, legközelebb tényleg ott leszel :)))
Már voltam itt azt hiszem...
Babett, a frászt hozta rám a gyönyörű avatarod.
akkor megbocsátod nekem, ha ide rakom egy régi versemet (kicsit ritmushibás, de a lényeg a lényeg:)) ja, és nekem is van itt egy blogom, igaz rég jártam már erre.
dúdoló
kezedbe vetted lelkemet
s óvod, mint egy lámpa
hogy örömöd csak én legyek
öltöztetsz ünnepi ruhába
házad a fénnyel díszítem
hajnallal borítom falát
ágyadat csönddel bélelem
s karom lehet a párnád
táncol a szoknya is rajtam
ha dúdolok neked
örömnek sietek hozzád
fellegeken lépegetek
(kevi:)
Már el is felejtettem, hogy kell ide kommentelni. :)))
Jó nehezen találtam meg a kommentlehetőséget. :D
No, szóval nagyon jól van ez így. Egészen másképp írsz róla, mint eddig bárkiről. Ugye tudod? És egészen úgy, ahogy én éreztem a szerelmet, az enyémet. Tudod, hogy az enyém is Laci? :))) A Lacik már csak ilyenek. Édesek, mint a méz. :))
Gigi
Te Nata, azért ne mondd, hogy kicsináltak, mint bloggert! Azt nem tudom, a nolblogon érdemes lesz-e blogolni ezek után, de van még blogtér a világon ezen kívül is. Pl. ez itt. Ha blgoni akarsz. :))
Gigi
évi, nagyon köszönöm, szívemből :)
gigikém, az élet nem a nolon van, az élet itt van bennünk :))
tudom, hogy másképp írok róla, mert ő más, és az, ami velünk történt más...
most tudtam csak meg, mi a szerelem...
én is ideértem, elég késôn, de itt. Alrazzal dumáltam telefonon, lehet hogy elkldu tar Jánost a picsába, hogy ôrá ne hivatkozzon
szép ez a szerele, ltszott rajtatok, ajnos az apu még nem tuda elküldeni a képeket, majd ha hazajön Szabolcs, akkor átküldi és akkor azonnal,
örülök, örülök, és kicsit irigy vagyok, na. de csak egy egész kivsikét.:)
kalimpa, az nem lenne rossz, ha alraz megtenné, de hogy őszinte legyek, már teljesen mindegy...
a képeket várjuk! :))
pusza!
Ideértem!!!!
Nata, szívből grat, nagyon aranyosak vagytok együtt!
Kívánom, hogy végleges legyen!
Megérdemelnéd-megérdemlitek..
puszi
trixikém, én azt hiszem, hogy ez az!
köszönöm/jük :)
Megjegyzés küldése