besötétedett, fejed vállamon
lehúnyt szemed mögött egy álom
néztelek a halovány fényben
s virágok nyíltak szívemen
vedd el őket, tépd le mind
újak és újak tolakodnak
elő a szívből, mit kezedbe vettél
ott dobog most tenyered melegében
lüktet, él és élni akar
az vagyok ott, semmi más már
ölelésedben elporlottam
hogy újjászülessek neked
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Csak meg ne változz az újjászületésben! Kockázatos. :))))
kockázatos, mi? :)))
hát nem, nem, de mégis, az új az új... éretsz, ugye? :)
Megjegyzés küldése