...

édesem

sokat gondolkoztam a main, meg azon, hogy visszatérő ez már

és arra jutottam, hogy nem voltam őszinte, bár magam se tudtam róla

s ha nem voltam az, amögött a tudattalan félelem volt, hogy elveszítelek

de

én valójában arra vártam, hogy megígéred, hogy nem beszélsz így velem többet

mert nem érdemlem meg

akármilyen mérges vagy, akármennyire nem érted is, mi a bajom, vagy gondolod hisztinek, ami bajom éppen van, akkor sem érdemlem azt, hogy így beszélj velem, ilyen lekezelő, leugatós stílusban

így nem beszél az ember azzal, akit szeret

semmikor

nincs rá ok, és nincs ezt indokló helyzet sem

én sosem beszélnék így veled, mert ennél jobban tisztellek és többre tartalak

ha így beszélsz velem, azzal fájdalmat okozol

ha bárki más tenné ezt velem, ebben a stílusban, nem maradna állva, ugye tudod?

és nincs az a szerelem, amiért én elfogadom, hogy ezt lehet velem

nagyon szeretlek – de ez nem jogosít fel téged arra, hogy megengedd magadnak ezt a stílust

ez nem jelenti azt, hogy igazam van abban, amiért kiakadtam, lehet, hogy egyáltalán nincs igazam, mimóza vagyok, hisztis, vagy akármi, és akkor lehet arról beszélni, hogy miért vagyok éppen hülye vagy túlérzékeny, de azt sem ebben a stílusban

és valamiért úgy gondolom, hogy egy nagy és erős férfinak nincs szüksége arra, hogy így beszéljen a nővel, akit állítólag szeret

ez nem erély, ez megalázás

ha szeretek, és a másik azt mondja, ezt ne csináld, mert nekem fáj, akkor nem csinálom, mert neki fáj, és nem akarok fájdalmat okozni, figyelni fogok arra, hogy ne okozzak újra fájdalmat azzal, amiről tudom, hogy neki fájdalmat okoz – ez ennyire egyszerű és én is eszerint próbálom meg csinálni a dolgokat, ezért alkalmazkodom és ezért változom

a következő ilyennél fel fogok állni, bárhol vagyunk is, és el fogok menni, nem haragból, hanem mert ezt velem nem, és kész

az pedig, hogy miért bántott engem az, ami szerinted egy vicc volt, ennél sokkal hosszabb és nehezebb téma, talán majd egyszer, ha akarod…

szeretlek