nehezen jönnek a szavak...

olyan nehezen jönnek a szavak…
pedig nagyon el szeretném mondani neked…
nem azért jönnek nehezen, mert nem tudom megfogalmazni, vagy mert ne tudnám, mit szeretnék mondani – azért jönnek nehezen, mert félek, hogy giccses lesz, csöpögni fog, vagy ilyesmi :)
de bárhogy is, bármennyire is giccses, akkoris igaz…

olyat adsz a Sebinek és általa nekem, amiről én nem is tudtam, hogy létezik…
olyan mérhetetlen szeretetet és hálát érzek mindazért, ahogy a Sebivel vagy, hogy arra nincsenek szavak…
tudom, erre azt mondanád, ha itt ülnél velem szemben, hogy de hát ez a természetes…
csakhogy nem az, nekem nem – én ezt még nem éltem meg, se gyerekként, se anyaként…

nemcsak nekem vagy nagyon nagy ajándék…
azt érzem, hogy a Sebinek ugyanúgy, ugyanolyan nagy ajándék vagy a Sorstól…

tudom, hogy ezek nagy szavak – de azt is tudom, a zsigereimben érzem, hogy igazak

és csak remélem, hogy tudunk annyit adni Neked, amennyit mi kapunk Tőled…

nagyon szeretlek